Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? És mégis várod.

Azt hiszed, remekül kijöttök, bármiről beszélhettek, hogy a kapcsolatotok szilárd, elégedett vagy, és akkor - föltárul ez a szakadék, rájössz, hogy ott ez a rohadt nagy probléma, amit mindketten letakartatok, egészen addig, míg végül azt hittétek, nincs is. És akkor a semmiből előjön, és ott álltok mindketten a szakadék szélén. És akkor megpróbálod megközelíteni a problémát, de nem tudod - valahányszor lábujjhegyen közelítesz felé, és beszélni akarsz róla, hatalmasra nő, és olyan az egész, mintha gyufát gyújtanál egy olajtartály mellett.

Az érzéseink, olyanok mint a cigaretta: vagy te magad oltod el, vagy más, vagy magától kialszik.

Az ember akkor a legmagányosabb, amikor sokan vannak körülötte, de nincs ott az az egy, aki benne van minden csöndben.

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni, de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál...

A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.

Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik, ahogy rám nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hiányzik az ölelésed, a csókod, ahogy a levegőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor velem vagy, és aki én vagyok, mikor melletted vagyok.

Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem. Epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.