Ez a legnyomorultabb rzs. Mikor hinyzik valaki. Krlnzel, nem rted. Kinyjtod kezed, egy pohr vizet keresel ttova mozdulattal, egy knyvet. Minden a helyn van letedben, a trgyak, a szemlyek, a megszokott idbeoszts, a vilghoz val viszonyod nem vltozott. Csak ppen hinyzik valami. S ha nagyon pontos s figyelmes leszel, ha idejben kelsz s ksn fekszel, ha sokat vagy emberek kztt, ha elutazol ide vagy oda, ha belpsz bizonyos helyisgekbe, vgl tallkozol azzal, aki vr. Termszetesen tudod, hogy ez a remnykeds egszen gyermekes. Mr csak a vilg vgtelen eslyeiben bzol. Hol keressed? S aztn, ha megtalltad, mit mondjl neki? s mgis vrod.
Azt hiszed, remekl kijttk, brmirl beszlhettek, hogy a kapcsolatotok szilrd, elgedett vagy, s akkor - fltrul ez a szakadk, rjssz, hogy ott ez a rohadt nagy problma, amit mindketten letakartatok, egszen addig, mg vgl azt hitttek, nincs is. s akkor a semmibl eljn, s ott lltok mindketten a szakadk szln. s akkor megprblod megkzelteni a problmt, de nem tudod - valahnyszor lbujjhegyen kzeltesz fel, s beszlni akarsz rla, hatalmasra n, s olyan az egsz, mintha gyuft gyjtanl egy olajtartly mellett.
Az rzseink, olyanok mint a cigaretta: vagy te magad oltod el, vagy ms, vagy magtl kialszik.
Az ember akkor a legmagnyosabb, amikor sokan vannak krltte, de nincs ott az az egy, aki benne van minden csndben.
Nehz olyasmire vrni, amirl tudod, hogy taln soha nem fog megtrtnni, de mg nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartl...
A mosoly rajtad mg pont olyan, mint rg, csak mr nem az enym.
Hinyoznak a melld fekvs, hozzd bjs pillanatok. Hinyzik, ahogy rm nzel. Hinyzik, hogy hozzm rj, hogy magadhoz hzz, hinyzik az lelsed, a cskod, ahogy a levegt veszed. De leginkbb az hinyzik, aki vagy, mikor velem vagy, s aki n vagyok, mikor melletted vagyok.
Menj el, s soha tbbet ne is gyere vissza az letembe, mert amita ismerlek, pokol az letem. Epekedve vrom azt a pillanatot, amikor elm llsz, tlelsz, megcskolsz, s arra krsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jn el.
|